Egy csokor sárga rózsával köszönte meg Cornelia Hellermann, egykori keletnémet menekült a bátorságot és eltökéltséget, mellyel Magyarország hozzásegítette őt és sok ezer társát a szabadsághoz huszonöt évvel ezelőtt.
Abban az időben, 1989-ben a menekültek lelki gondozójaként magam is tanúja lehettem, mit jelent, ha az embereket megfosztják szabadságuktól, majd újra visszakapják azt. Az osztrák-magyar határnyitás, s ezen keresztül Németország újraegyesítése a modern Európa, s abban minden európai polgár szabadságát is szavatolta.
Passauban, 2014 kora őszén erre emlékeztünk azokkal az emberekkel, akik ott voltak, s együtt formálták a modern Európa jövőjét.
Egy csokor sárga rózsával köszönte meg Cornelia Hellermann, egykori keletnémet menekült a bátorságot és eltökéltséget, mellyel Magyarország hozzásegítette őt és sok ezer társát a szabadsághoz huszonöt évvel ezelőtt.
Abban az időben, 1989-ben a menekültek lelki gondozójaként magam is tanúja lehettem, mit jelent, ha az embereket megfosztják szabadságuktól, majd újra visszakapják azt. Az osztrák-magyar határnyitás, s ezen keresztül Németország újraegyesítése a modern Európa, s abban minden európai polgár szabadságát is szavatolta.
Passauban, 2014 kora őszén erre emlékeztünk azokkal az emberekkel, akik ott voltak, s együtt formálták a modern Európa jövőjét.
Az emberi erőforrások minisztere szerint a magyar kereszténységnek az a különös és fontos közéleti feladata, hogy inspirálja a közéleti szereplőket. Balog Zoltán a budapesti Szilágyi Dezső téri református templom felújításáért tartott szombat esti hálaadó istentiszteleten úgy fogalmazott, ez az inspiráció azt jelenti, hogy “életünkkel, munkánkkal mindig szolgálunk valami magasabb rendűt”.
Hozzátette: ez nemcsak a politikusokra igaz, hanem minden emberre. A keresztények feladata, hogy újra és újra figyelmeztessenek erre minden embert Magyarországon és a világban. Elmondta, személyesen is fontosnak tartotta és az Országház ablakából figyelte a templom felújítását, ami 1989-ben kezdődött el, és most, a templomtorony felújításával fejeződött be.
A miniszter kitért arra, hogy az Országház egyik ablakából úgy lehet látni a Szilágyi Dezső téri templom tornyát, hogy az egy vonalban van a Mátyás-templom tornyával. Mint mondta, ezzel kapcsolatban él egy legenda, amely szerint az 1896-ban felszentelt templom a felekezeti békesség és egyenlőség szimbóluma is akart lenni, hiszen Magyarországon – Európában az elsők között – 1895-ben mondta ki a Magyar Országgyűlés a négy történelmi felekezet egyenlőségét.
Az istentisztelet előtt történelmi emlékhellyé avatták a templomot. Radnainé Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézete elnöke elmondta, a történelmi emlékhelyek szimbolikus jelentőségű helyek a magyar nemzetnek. Kiemelte, hogy miközben ezek a helyek fontos építészeti alkotások, emlékhellyé elsősorban történelemben betöltött szerepük miatt válhattak.
Radnainé Fogarasi Katalin ismertette, hogy országszerte 13 nemzeti és 47 történelmi emlékhelyet tartanak nyilván, megjelölésük egységes sztélével, kőoszloppal történik, amelyet Zsigmond Attila tervezett. Ezeken a sztéléken az emlékhellyel kapcsolatos legfontosabb információk is szerepelnek, így a Szilágyi Dezső téri templom előtt felállított sztélén szerepel, hogy ebben a templomban kötött házasságot Ady Endre és múzsája, Csinszka – mondta az elnök.
Nagy Gábor Tamás, az I. kerület polgármestere (Fidesz-KDNP) beszédében azt hangsúlyozta, hogy egyetlen templom története sem áll önmagában, mert minden templom múltja, jelene és jövője a közösségé is egyben. A közösségé, “amely egykor a templomot világának középpontjába helyezte” és amely a “fundamentumokkal együtt saját jövőjének is alapot vetett” – fogalmazott a polgármester. A mostani ünnep – mondta – nem csupán a budavári református gyülekezeté, hanem az egész I. kerületé. Arra emlékeztetett, a budaiak hozzászoktak ahhoz, hogy a történelemnek milyen “sűrű” a levegője. Mint mondta, a történelem ott van a várfalakban, a templomtornyokban, az utcák macskaköveiben. Buda sorsa mindig összeforrt Magyarország sorsával – hangsúlyozta a polgármester.
Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke igehirdetésében elmondta, 120 éve annak, hogy megépülhetett a budai reformátusok első temploma a Szilágyi Dezső téren, amely nemcsak templom volt, nemcsak a budai reformátusság első kultuszhelye, hanem “bölcső” is, mert a budai gyülekezetből született meg a pasaréti, a budahegyvidéki, a kelenföldi és a gazdagréti egyházkerület. Ezért – hangsúlyozta a püspök -, miközben minden református büszke arra, hogy nemzeti emlékhellyé lett a templom, a budai reformátusok mégsem emlékhely akarnak lenni, hanem továbbra is “bölcsőhely”. Olyan közösség – tette hozzá Szabó István -, ahonnan újra és újra megszületik az élet az “élő hitre, az üdvösségre és a reményre”. A püspök reményét fejezte ki, hogy ez a nemzeti emlékhely egyúttal a nemzeti jövőnek is a helye.
A Szilágyi Dezső téri református templomot Pecz Samu tervezte és 1896-ban avatták fel. Az első budai református templom neogótikus stílusú.
A kommunista múlt nemcsak a kommunista diktatúra elnyomását évtizedekig megszenvedő népek ügye, hanem egész Európa közös terhe – hangsúlyozta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere pénteken Passauban a magyarországi határnyitás 25. évfordulója alkalmából a bajor tartományi gyűlés (Landtag) által rendezett ünnepségen.
A bajor közszolgálati televízióban élőben közvetített ünnepség magyar díszvendégeként Balog Zoltán kiemelte, hogy “ameddig csak az egykori keletről beszélünk, addig nem lesz a lelkekben egyesült Európa”. A kommunista diktatúra “nem a kelet magántörténelme, hanem Európa közös terhe, éppen úgy, mint a nácizmus” – mutatott rá a miniszter, hozzátéve, hogy “a diktatúrák örökségét” közösen kell feldolgoznia Európa keleti és nyugati részének. Az ünnepségen, amelyen a bajor közélet és politika számos vezető személyisége megjelent, egy egykori NDK-s menekült a pódiumon egy csokor virágot adott át Balog Zoltánnak, így köszönve meg a magyar népnek a menekülteknek 1989-ben nyújtott segítséget.
Az emberi erőforrások minisztere – aki 1989-ben református lelkészként lelki gondozó volt az NDK-s menekülteket befogadó csillebérci menekülttáborban – kiemelte, hogy a német és a magyar népet “ezeréves közös történelem” köti össze, amely Szent István király és Gizella bajor hercegnő házasságával kezdődött. Ennek a közös történelemnek a része egyebek között az, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után az akkori NSZK-ban több tízezer magyar menekültet fogadtak be, és az is, hogy nyugatnémet és keletnémet református közösségek tagjai magyarországi református közösségeknél vendégeskedve találkoztak, mert a keletnémetek nem utazhattak az NSZK-ba. Ez a “sok közös, szomorú és szép” élmény mind az előzményét jelenti annak a támogatásnak, amelyet a magyarok nyújtottak a németeknek 1989-ben, a közös történelem “kötelezte” a segítségre a magyarokat – fejtette ki Balog Zoltán.
Az ünnepséget azért tartották a bajor-osztrák határ térségében fekvő Passauban, mert 1989-ben a Magyarországról Ausztrián át érkező NDK-s menekültek ott érték el az akkori NSZK területét. Passau így “a szabadság kapuja” volt – emelte ki Jürgen Dupper, a város főpolgármestere a rendezvényen, amelyen több pódiumbeszélgetésen kortanúk, az események résztvevői idézték fel, hogy menekültként miként jutottak el az NDK-ból a bajor városig, illetve helyi lakosként miként fogadták és látták el az Ausztriából érkező menekülteket.
Többen a nemzetközi politikai viszonyok alakulására is kitértek. Theo Waigel volt német pénzügyminiszter hangsúlyozta, hogy a határnyitás időszaka igen veszélyes politikai helyzet volt, de “kialakult egy felelősségtudattal teljes közösség Nyugat- és Kelet-Európa politikusai között”. “Azokban a nehéz órákban az volt a legfontosabb, hogy mindenki megfontoltan járt el, senki nem kezdett el fejvesztve lövöldözni. Hatalmas szerencsénk volt” – mondta Teho Waigel. Az ünnepséget Barbara Stamm, a bajor Landtag elnöke nyitotta meg. A Bajor Keresztényszociális Unió (CSU) politikusa hangsúlyozta: a németek soha nem felejtik, hogy a magyar nép az 1989-es határnyitással lehetővé tette Németország újraegyesítését és Európa egyesítését. A 25 évvel ezelőtti események nélkül nem élhetnénk újraegyesített, békés Németországban és egyesült Európában” – mutatott rá Barbara Stamm, kiemelve, hogy a határnyitás “csoda” volt, és az “emberiesség győzelmét” jelentette. A magyar kormány döntése nyomán 1989. szeptember 11-re virradó éjjel megnyitották az osztrák-magyar határt, így keletnémet menekültek ezrei távozhattak Ausztriába.
A két nép szabadságszeretete jelentette a kezdetet a német egység megvalósulásához – hangsúlyozta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere szeptember 11-én este a Pesti Vigadóban a budapesti német nagykövetség által rendezett ünnepi fogadáson.
A hagyományos fogadást Budapesten ezúttal nem a német egység napján, Németország nemzeti ünnepén, október 3-án tartották. Lieselore Cyrus nagykövet szerint mindezt gesztusnak szánták, így kívántak ugyanis megemlékezni a huszonöt évvel ezelőtti magyar határnyitásról, amely több tízezer NDK-s menekültnek tette lehetővé, hogy Ausztriába utazzon. A határ megnyitásával kapcsolatos döntést Németország soha nem felejti el – hangsúlyozta, kiemelve: 25 évvel ezelőtt ezen a napon keletkezett az első repedés azon a falon, amely megosztotta Németországot és Európát. A német és az európai újraegyesülés a határnyitással kézzelfogható közelségbe került. Utalt arra, hogy az elmúlt negyed században Németország számtalan alkalommal fejezte ki háláját az országnak.
“Ezért most, a 25. évfordulón úgy döntöttünk, egyszerűen csak annyit mondunk, hogy köszönjük, Magyarország” – mondta a nagykövet, 1989-et a “csodák évének” nevezve. A német újraegyesüléshez való hozzájárulás egyidejűleg a kapcsolatok kiépítésének és elmélyítésének kezdetét jelentette – hangsúlyozta Lieselore Cyrus, úgy értékelve, hogy ezek a kapcsolatok ma olyan erősek és sokrétűek, mint soha korábban. Balog Zoltán szimbolikusnak nevezte, hogy október 3-át “áthelyezték” szeptember 11-re. Mindez jelképes gondolatot hordoz magában, kifejezi azt, hogy a német egység kiindulópontja a két nép szabadságvágyában keresendő – jelentette ki.
Lieselore Cyrus-szal, az új német nagykövetasszonnyal
A magyar és a német nép szabadságára utalva Balog Zoltán felidézte 1956-ot. 1989-ben több tízezer keletnémet menekült Magyarországtól olyan támogatást kapott, amilyen támogatásban részesült több tízezer magyar menekült 1956-ban Németországban, Ausztriában és Svájcban. Magyarországon, a “legvidámabb barakkban” a magyarok előtt annak idején rendkívül nehéz feladat állt, segíteniük kellett a németeknek, hogy “egyik otthonukból a másikba” el tudjanak jutni, ami igazából abszurditásnak számított. Elszántság és akarat nélkül mindez nem sikerült volna – emelte ki a miniszter. Az 1989. szeptember 10-11-i eseményekkel kapcsolatban Balog Zoltán feltette a kérdést, hogy valójában ki is formálja a történelmet, a nép vagy a politikusok. Ezzel összefüggésben felidézte a keletnémet tüntetők híres jelszavát – “Mi vagyunk a nép” -, amely eljutott odáig, hogy “egy nép vagyunk”. Ezt úgy sikerült elérni, hogy egymásra talált a nép és a politikusok akarata – mutatott rá Balog Zoltán.
A miniszter hangsúlyozta, hogy annak idején nemcsak a politikusok akartak segíteni, hanem a hétköznapi emberek, egyházi képviselők, aminek megvoltak a hagyományai. Két népről van szó, más történelemmel, más habitusokkal, és mégis nagy szimpátia köti össze őket – jelentette ki, hozzáfűzve: “minden különbség ellenére nagyon jól megértjük egymást”. “Soha nem nyitottuk volna meg az osztrák-magyar határt – folytatta Balog Zoltán -, ha elhittük volna mindazt, amit a kommunista újságok írtak annak idején Nyugat-Németországról. Hittünk azonban a szabadságban, tudtuk, hogy a német nép ketté van osztva, és láttuk, hogy a valóság más, mint amiről annak idején az itteni újságok beszámoltak.” Utalt arra, hogy nem kell szóról szóra elhinni mindent abból sem, ami ma a nyugati újságokban megjelenik Magyarországról, hanem a valósabb kép érdekében el kell látogatni az országba. A magyar kormány döntése nyomán 1989. szeptember 11-re virradó éjjel megnyitották az osztrák-magyar határt, így keletnémet menekültek ezrei távozhattak Ausztriába.
