Fülöp Henrik címkéhez tartozó bejegyzések
Parkolás Gyöngyösön
Egy csodálatos pillanatban…
Lelki restart – ha már nincs honnan erőt merítenünk
Lelki restart – ha már nincs honnan erőt merítenünk
Mire beköszönt a tavasz, sokan küzdünk lelki-szellemi kimerüléssel. Fáradtak, ingerlékenyek vagyunk, nem találjuk magunkat. E tünetek szinte természetes következményei a téli hidegnek, bezártságnak, fényhiánynak. Ám ezt most még tetézik a járvány megpróbáltatásai is, a személyes szorongások, veszteségek. Ilyen terhek mellett már nem feltétlenül elég a talpra állashoz az, ha kisüt végre a nap.
A jókedv a konyhában is kezdődhet
Akár professzionális segítséget kérünk, akár öngyógyítással próbálkozunk, egyaránt sok hétköznapi eszközzel segíthetjük a küzdőképességünk visszanyerését. Kezdhetjük rögtön a konyhában, ahol – bármit is gondoltunk korábban – nem a csokoládé az egyetlen kedélyjavító. 2017-ben igazolták először egy ausztrál vizsgálatban, hogy ha a depresszió kezelését egy diétával is kiegészítik, akkor lényegesen hatékonyabb lesz a terápia. Ahogy annak idején beszámoltak a Deakin Egyetem eredményeiről a BMC Medicine folyóiratban: a 3 hónapos kísérlet alatt a szokásos terápiával a résztvevők 8 százalékánál, míg diétával kiegészítve az egyharmaduknál sikerült visszaszorítani a betegséget. Ezen belül az eredmény annál jobb volt, minél inkább követték a résztvevők a dietetikusok egyszerű tanácsait. Vagyis azt, hogy fogyasszanak több zöldséget, gyümölcsöt, teljes kiőrlésű gabonát, dióféléket, halat, sovány húsokat és kevesebb édességet, fagyasztott és gyorséttermi ételt, finomított gabonafélét, húskészítményt.
A zöldfélék boldogítanak
A lelki egészség szempontjából különös szerepe van a zöldség-gyümölcs fogyasztásnak. Ahogy a Qubit által idézett több vizsgálatból is kitűnt, akiknek nagyobb arányban fordulnak elő az étrendjében “zöldfélék”, azok általában boldogabbak és jobb hangulatban töltik mindennapjaikat. Egy 2016-os ausztrál kutatás igyekezett pontszámban is megmérni ezt a hatást. Azt találták, hogy akik a mérsékelt zöldségfogyasztásról tértek át a bőségesre, azoknak az élettel való elégedettségük éppen annyit javult két év alatt, mintha munkanélküliként állást találtak volna.
“a mozgás az egyik legjobb stresszkezelő, depresszió megelőző és öregedést lassító eszközünk”
A jó táplálkozás csak egyike a köznapi depresszióűző eszközöknek. Purebl György, a Magyar Pszichiátriai Társaság akkori elnöke 2018-ban arról beszélt, hogy az ember lelki egészségének is az a legjobb, ha nem feszíti szét azt az ökoszisztémát, melyben évezredeken át élt. Ebbe ugyanúgy beletartozik a kapcsolata az állatokkal, növényekkel, az alkalmazkodása a nappalok és éjszakák ritmusához, ahogy az is, hogy a számára egészséges táplálékot testmozgással szerzi meg. Emlékeztetett, hogy az az étrend, amit ma egészségesnek tartunk, nagyon hasonlít a vadászó-gyűjtögető őseink konyhájára. Miként ma is a mozgás az egyik legjobb stresszkezelő, depresszió megelőző és öregedést lassító eszközünk. Hasonló a hatása az örömteli társas együttléteknek is. Így a professzor depresszióűző tanácsai is röviden összefoglalhatók: “figyelnünk kell a határainkra, és ezt a határt a természetes környezet jelöli ki. Sokat kell zöldben időt töltenünk és nagyon sokat kéne másokkal együtt lennünk.”
Kevesebb kütyü, boldogabb tinédzser
Ám az idei tavaszon nem volt könnyű ezeknek megfelelni, különösen az iskoláskorúakat hozta nehéz helyzetbe a sok korlátozás. Pedig az ő lelki egyensúlyuk számára az otthoni, képernyő előtti ücsörgés különösen rizikós. – Minél több időt töltenek az elektronikus eszközök előtt, annál boldogtalanabbak a tizenévesek – állapították meg a San Diegó-i Egyetem kutatói a közelmúltban. A legjobb lelki állapotban azokat találták, akik naponta egy óránál valamivel kevesebb időt töltöttek a digitális eszközökkel. Ezen felül már a gép előtt töltött idővel együtt nőtt a fiatalok boldogtalansága.
A tanulságot Jean M. Twenge, az egyetem pszichológia professzora így foglalta össze az MTI szerint: “A digitális média és a boldogság kulcsa a monitor előtti idő korlátozása. Fontos, hogy ne haladja meg a napi két órát, a barátokkal és mozgással töltött idő viszont nőjön, mert ez a két tevékenység biztosan kapcsolatos a boldogsággal”.
Lassítás gyors munkakörnyezetben? Lehetséges!
Lassítás gyors munkakörnyezetben? Lehetséges!
Bár modern világunkban a gyorsaságot gyakran a hatékonyság eszközének tekintjük, az egyensúlyunk megőrzéséhez szükségünk van fékpedálokra is.
Végre itt a május, a levegőben kellemes virágillat terjeng, és ahogy a természet újraéled, úgy igaz ez ránk is. Fontos azonban észben tartanunk, hogy az energikus, motivált munkavégzés nem egyenlő a rohanással- sőt! Ha pörgős cégkultúrában, illetve multinacionális nagyvállalatnál dolgozunk, kifejezetten kihívást jelenthet számunkra a nyugalmunk és fókuszunk megőrzése, a stressz leküzdése. Mai interjúalanyunk a slow-mozgalom követeként beavat minket az egészség- és lendületmegőrző lassítás rejtelmeibe, hogy napjainkból könnyedén kihozhassuk a legtöbbet! Fézler Georginával, a Slow Social szemlélet és módszertan megalkotójával beszélgettünk.
A gyorsaság veszélyei
A túlzásba vitt pörgés hatására gyakran érezhetjük kimerültnek magunkat, és jó eséllyel a stressz tüneteit is észlelhetjük magunkon. Amennyiben állandóan úgy érezzük, hogy kifutunk az időből, az szintén arra utalhat, hogy ideje lassítanunk. „Ha túl gyorsan éljük az életünket, előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik a kiégés – kezdi Gina a túlzott pörgés legjellemzőbb hátulütőjével. „Intő jel lehet továbbá, ha egy munkahelyen sem tudunk huzamosabb ideig megmaradni– csak ingázunk a vállalatok között ide-oda, és mintha sehol sem találnánk azt, amit keresünk”- árulja el a coach. Szerinte tagadhatatlan, hogy a gyorsaság fontosságát hirdető nagyvállalatoknak is része van a jelenség elterjedésében, egyéni felelősségünk alól azonban nem bújhatunk ki – hiszen mi döntjük el, hol húzzuk meg a határainkat, valamint hogyan ütemezzük a teendőinket. Ahhoz pedig, hogy szemléletmódot válthassunk, érdemes tisztábban lennünk azokkal a tényezőkkel, amelyek kizökkentenek minket a természetes ritmusunkból.
„A digitalizáció fejlődése alapvetően felgyorsította a munkahelyi kommunikációt. Manapság nemcsak hatalmas távolságokat tudunk Zoom meetingek segítségével áthidalni, de minden eddiginél gyorsabban is léphetünk kapcsolatba egymással. Mivel a digitális berkekben egymás naptárát is bármikor elérjük, másodpercek alatt rendelkezhetünk kollégáink idejéről – ez pedig óhatatlanul csökkenti az egyén ráhatását a saját időbeosztására” – emeli ki a szakértő, majd hozzáteszi:
„Az emberi szervezet, az agyunk nem arra van kondicionálva, hogy – kis túlzással – egyhuzamban 50 évet üljünk a számítógép előtt. A digitalizált, online munkavégzés számos kényelmi előnye mellet jelentős egészségügyi kockázatot rejt, a folyamatos képernyőbámulás pedig bizonyítottan nehezíti a koncentrációt. Minél több időt töltünk monitor előtt, és minél gyorsabban igyekszünk halmozódó teendőinket elvégezni, annál több hibát ejtünk majd. Ez a spirál pedig mindaddig ismétlődik és okoz nekünk egyre több kellemetlen tünetet, szorongást, amíg meg nem tanulunk tudatosan nemet mondani a kártékony rohanásra” – világít rá interjúalanyunk.
A megszokás persze nagy úr, de ha megértjük a slow-mozgalom lényegét, be fogjuk látni, hogy érdemes lehet visszavenni kicsit a tempóból.
Lassan járj, tovább érsz!
„A slow szemlélet felől tekintve a gyorsaság leginkább kapkodást, felületességet jelent, és a mennyiséget helyezi a minőség elé. Emiatt kialakulhat bennünk egy krónikus frusztráció is – a nagy kapkodásban ugyanis elveszítjük a kontrollt, és úgy érezhetjük, soha semmire nincs időnk” – magyarázza Gina. Persze fontos különbséget tennünk a szükséges gyorsaság és az indokolatlan kapkodás között. De hogyan?
„Az 1986-ban Olaszországból indult mozgalom fő célja, hogy megtaláljuk a tempo gusto-t, azaz a helyes, élhető tempót. A jól ismert tánclépéshez hasonlóan én a gyors-gyors-lassú munkavégzést szoktam javasolni: ha épp könnyű rutinfeladatokat látunk el, ahol nincs szükségünk fókuszáltságra, akkor nyugodtan gyorsíthatunk. Ám a koncentrációt igénylő, összetett teendők esetében érdemes több időt adnunk magunknak. A kettő ritmus váltakozása adhatja meg nekünk azt a harmóniát, ami élhetőbbé varázsolja a napjainkat” – árulja el a coach. Lássuk hát a konkrét, azonnal bevethető praktikákat, melyek segítségével mi is lassíthatunk egy kicsit!
„Gondoljuk végig, mennyire gyors a saját munkahelyünk, illetve a munkakörünk. Vizsgáljuk meg, mire van szükségünk egyes feladataink minőségi, ugyanakkor időben történő elvégzéséhez? Jellemzően melyik tevékenység közben, miért kezdünk el kapkodni?”- kezdi az első fontos kérdésekkel a szakértő, majd elárulja, hogy ezen felismerések tükrében milyen új, lassító szokásokat érdemes bevezetnünk.
Lépjünk a fékpedálra!
„Tartsunk rendszeresen szünetet, hogy az agyunk felfrissülhessen két nagyobb feladat között. Amennyire csak lehet, igyekezzünk visszaszerezni a kontrollt az időnk és a naptárunk felett – ha beidőzítjük a pihenőidőt, máris sokat tettünk az egyensúlyunkért. Tovább tanuljunk meg priorizálni, és felejtsük el a multitaskingot! Egyszerre csak egy teendőre, témára fókuszáljunk, és ne keverjük a magánéleti elintéznivalókat a munkahelyi feladatainkkal – vagyis ne a csapatértekezlet közben keressünk magunknak új ruhákat az online webáruházban” – javasolja a szakértő.
Az új szokások kialakítása nemcsak időt, de kellő önismeretet is igényel – ezen a téren pedig az következőket érdemes figyelembe vennünk interjúalanyunk szerint: „A rutinok arra hivatottak, hogy megkönnyítsék az életünket – épp ezért valószínű, hogy a reggeli, első munkaórákban megszokásból a könnyű, ismétlődő feladatokhoz nyúlunk először. Bioritmusunk azonban nem biztos, hogy engedi, hogy a késő délutáni órákban is koncentráltak és frissek legyünk. Bár a gyakori szünetek segíthetnek a délutáni fáradtság leküzdésében, ajánlott a nehéz, összetett feladatokat inkább a munkanap elejére időzítenünk.”
Az önismeret és határaink kijelölése abban is segíthet minket, hogy ne fogadjuk el a nem egészséges trendeket és normákat, hanem merjük megkérdőjelezni ezek létjogosultságát. „Ne vállaljuk túl magunkat! A mai világban a kimerülés, az elfoglaltság státuszszimbólummá vált – sok erő és önfegyelem szükséges hozzá, hogy elismerjük, a túlhajszoltság senkinek sem válik a javára. Ahogyan pedig rendet rakunk az elménkben azzal kapcsolatban, hogy mi az, ami ténylegesen szükséges a sikerhez és a feladataink ellátáshoz, és mi az, amit csak vélt elvárások mentén, automatikusan teszünk, rakjunk rendet a munkaállomásunkon is – legyen az egy asztal, vagy a számítógép és a fájlok, emailek, amikkel dolgozunk. A nap végi rendszerezés, válogatás megnyugtatóan hat ránk, és segít a következő nap elindításában is” – mondja a slow mozgalom egyik nagykövete, aki szerint a digitális, illetve analóg teendők közötti váltás, valamint a nyomasztó határidők mérföldkövekre való lebontása is nagy segítséget jelenthet számunkra, ha lassítani szeretnénk.
A fentiek nyomán vizsgáljuk meg jelenlegi rutinunkat és munkatempónkat, és alakítsunk ki egy olyan, személyre szabott rendszert, amelyben a gyorsan elvégzendő és a fókuszálást igénylő feladatok egészséges ütemben követik egymást. Ha a bennünk kialakult feszültség továbbra sem oldódna, érdemes lehet mérlegelnünk a munkahelyváltást. Tartsuk szem előtt egyéni prioritásainkat, és válogassunk személyre szabottan a több ezer ránk váró álláslehetőség között! Ha biztosra mennénk, töltsük fel modernizált CV-nket ide, és a naprakészség jegyében kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is!